Saját készítésű hangszerek?
"A Kraftwerk saját maguk által készített hangszerekkel veszi
fel lemezeit és játssza koncertjeit."
Hányszor olvastad/hallottad a fenti idézet valamilyen változatát az évek
során? A korábbi időkben természetesen voltak termékek, amelyeket a
Kraftwerk épített vagy alakított át magának, de a Kraftwerk legtöbb
lemeze kereskedelemben kapható billentyűzetekkel / szintetizátorokkal készült.
Különösen a 90-es években látható egész könnyedén a Kling Klang
állványai között a koncerteken ismerős márkanevek sokasága. És a
zenekar közreműködése olyan cégekkel, mint a Doepfer és a Quasimidi,
is elárulja, mi mindent használnak jelenleg - hasonló berendezéseket,
mint amit te magad is megvásárolhatsz kereskedelmi üzletekben.
Az 1970-es években a Kraftwerk tényleg használt néhány olyan elektronikus hangszert, melyet ők, vagy hozzájuk kapcsolódó mérnökök építettek vagy meglévő berendezésből módosítottak. Lehetetlen megmondani, milyen mértékben használtak ilyen felszerelést, de a Kraftwerk használt (mainstream) elektronikus berendezéseket és saját berendezéseit is a legkorábbi időkből egészen mostanáig. Viszont, az uralkodó mítosz ellenére, amely a médiában a mai napig folytatódik, a Kraftwerk első két LP-jét főleg hagyományos hangszerelést használva vették fel, mint elektromos zongora, orgona, gitárok, fuvolák, basszusgitár, hegedű, és így tovább.
Ralf Hüttert még 1975-ig is mindig lehetett látni Farfisa 'Professional Piano' elektromos zongorát használni élő koncerteken, amely különösen első LP-jük ('Kraftwerk', 1970) egyik fő támasza. A zenekar Moog MiniMoog-ot, ARP Odyssey-t, EMS-Synthy A-t, Moog Polymoog-ot, Korg PS-3300-at, Sequential Circuits Prophet V szintetizátorokat, és más (mainstream) és könnyedén kapható berendezést tett hozzá a hetvenes évek alatt, ahogy kaphatóak lettek, csakúgy, mint kortársaik. Azonban az albumok stáblistái egzotikusan elnevezett hangszerelést mutatnak, mint 'Rhythmusmaschine' (ritmusgép) és 'Synthanorma Sequenzer'.
Érdekes módon egy vita a Kraftwerk internetes levelezési listáján 1998. decemberében kihangsúlyozta a tényt, hogy van néhány olyan cikk, melyet a Kraftwerk szabadalmaztatott. Ezek között van egy 'Electronic percussion musical instrument' (elektronikus ütős zenei hangszer) konstrukciója, mégpedig azon elektronikus ütős lapoké, melyeket a zenekar 70-es évek közepei periódusából ismerünk. A szabadalom a feltalálókat Florian Schneider-ként és Ralf Hütter-ként jegyzi, 1977. június 14. és 1975. július 10. dátumokat jegyez. Érdekes módon úgy tűnik, a szabadalom csak a berendezés 'kinézetét' védi, nem a tényleges hangelőállító elektronikát és így tovább. Természetesen a kísérő ábrák, melyek megtekinthetőek, csak a berendezés burkolatát mutatják. A USD0244717 szabadalom lehet valahol megtekinthető az IBM Intellectual Property Network oldalán.
Szemelvények a Kraftwerk elektronikus ütős lapok konstrukciójának szabadalmából.
Az újabb keletű szabadalom témája 'System for and method of synthesizing singing in real time' (ének valós idejű szintetizálásának rendszere és módszere), feltalálóként van jegyezve Florian Schneider, Gert Joachim Ott és Gert Jalass, szabadalomszám EP396141A2. Az 1991-es 'The Mix' belső borítóját nézve észrevehetjük Ott nevét a 'hardver' szekcióban (látszólag), míg 'Jalass' szoftver címszó alatt fordul elő. A jegyzett dátumok 1990. november 7. / 1990. május 3. E cikk szabadalma némiképp alaposabb műszaki részleteit tekintve. Sehol nem tesz említést a 'Robovox' szóról, de lehetséges, hogy ez része annak a berendezésnek, melyet Florian a Kraftwerk beállítás részeként használt.
Ami e cikkek teljes jelentősége valójában lehet, természetesen vitás
pont, mivel a Kraftwerk utálja az ilyen témákat részletekig menően tárgyalni.
A samplerek kora előtt, 'valós' hangok újra előállítására egy
Mellotron nevű billentyűzet volt a legnépszerűbb választás vonós és
zenekari hangok újra előállítására többek által, a késő 60-as évektől
(mint pl. The Beatles) egyenesen a 70-es éveken át (talán a legremekebbül
King Crimson által) még a 80-as években is (Orchestral Manouevres in
the Dark különleges rajongó volt). Még a 90-es években is csavarog,
olyanokkal, mint a Radiohead, akik sokat használták 'Ok Computer' kiadásukon.
A 'Radio-Activity'-n (és még remekebbül a 'Trans-Europe Express'-en) hasonló vonós és zenekari hangokat adtak a Kling Klang arzenálhoz bár úgy tűnik, ezek a hangok nem Mellotron-tól erednek, hanem egy Vako Orchestron nevű hangszertől. A 80-as években és a sampling kor eljövetelekor úgy híresztelik, hogy a zenekar vett egy CMI Fairlight-ot, amely állítólag elromlott, amikor a zenekar szétszedte állványos (rack-mounted) változattá(!) - hogy mennyire precízen, az mindenesetre homályos. Az viszont nagyon jól dokumentálva van, hogy a 80-as évek közepén a zenekar átváltott a fejlettebb Synclavier szintetizátorra, néhány programja tisztán hallható az 'Electric Cafe'-n (kicsit rendellenes egy saját egyedülálló hangjainak megalkotásában korábban ennyire kényes zenekartól, hogy programokban bízni?). Értékét tekintve a CMI Fairlight és a NED Synclavier is rendkívül drága cucc volt. Ha ismered Jean Michel Jarre 'Magnetic Fields' LP-jét, láthatsz képeket a Fairlight monitorképernyőjéről az eredeti belső borítón. A Fairlight más korai felhasználója volt Peter Gabriel és Kate Bush, többek között.
A zenekar 1991-es turnéi a Kling-Klang felszerelés közé befészkelve
több jól ismert márkanevet mutattak, beleértve Midi-Moog billentyűket,
AKAI samplereket, egy Waldorf Microwave-et és így tovább.
Újabban a zenekar úgy iratkozott be a műszaki-orientáltabb zenei sajtóba,
mint akit bevontak néhány új felszerelés fejlesztésébe; Doepfer
MAQ16/3 Analog-MIDI Sequencer, a Doepfer MOGLI Midi-Glove (MOGLI = MIDI
Operated Glove Interface = MIDI-üzemelésű kesztyű interfész), a
Quasimidi QUASAR hangmodul, és 1996. elején Florian Schneider tesztelte
a Doepfer A-100 modult egy német magazin számára, és készített egy
demot vocoder-képességeiről a magazin kísérő ingyenes CD-jére -
bizonyos mértékig bevonták a hangszerelés fejlesztésébe, bár elsősorban
inkább visszajelzés szolgáltatásának területén, mint aktívan résztvevő
fejlesztő szerepben.
Doepfer MAQ 16/3 sequencer:
A Doepfer Schaltwerk elektronikus ütő modulját a Kling Klang készülékek
is magukba foglalták, és látható volt a zenekar 1997-es koncertjein, a
rendelésre készült MMK2 mini-billentyűzettel együtt. Hogy volt-e a
Schaltwerk modul tervezésében bármilyen Kraftwerk hozzájárulás, az
ismeretlen.
A zenekar néhány jobban dokumentált saját készítésű berendezése:
'Rhythmusmaschine' (ritmusgép)
Ez a gép a 'Kraftwerk 2' stáblistáján felsorolt cikkek között van.
Egy elektronikus ütős egység (talán Echolette 'Drummer One'
elektronikus ütős berendezésként meghatározva) átalakítva, látszólag
Florian Schneider által, egy meglévő háziorgona (home-organ)
ritmusegységből. Tisztán hallható a 'Kling Klang'-on, a 'Tanz
Musik'-on, stb. Hogy tényleg átalakították, vitatható, mivel a fenti
számokon hallható ritmusok standard előprogramozott minták; később
átalakították (vagy teljesen áttervezték?), fémpálcákkal történő
játszásra. Ez az idézet Ralf Hütter-től az 'Electronics and Music
Maker' 1981. szeptemberi számában, kifejti: "1971-ben a Kraftwerk még
mindig dobos nélkül volt, így vettem egy olcsó dobgépet, amely néhány
előre beprogramozott táncritmust nyújtott. Az alaphangok magnóvisszhanggal
és szűréssel történő változtatásával készítettük a ritmussávokat
második albumunkhoz... A kereskedelemben kapható szintetizátorok elég
későn jöttek be Németországba, és csak a harmadik albumnál kezdtük
használni őket. Akkor csatlakozott hozzánk Wolfgang Flür, hogy egy
rendelésre építtetett dobrendszeren játsszon...".
Optikai kiváltású elektronikus ütő 'kalitka'
A Kraftwerk néhány 1976-os koncertjén debütált, ez a berendezés-kombináció
képessé tett egy Kraftwerk tagot (elsősorban Wolfgang Flürt, de Karl
Bartost is), hogy mellette álljon, és elektronikus ütőhangokat (pergődob,
nagydob, cintányér) idézzen elő olyan kézmozdulatok alkalmazásával,
melyek megszakítják a sugarakat. A gép nyilvánvalóan problémás volt
élő használatra, és az 1976-os koncertek után nem is használták élőben
újra.
Egy azonosítatlan 1976-os zenei interjúból a következők:
"Többekkel dolgoztunk egy módosított, fuvolához való pickupon,
de az ütő volt, amivel először kezdtünk el jó eredményeket elérni.
Foto-elektromos sugarak használatával felállítottunk egy áramkört,
amely magnószalagok választékát működtette, ha a sugarat megszakították.
A szalagon lévő ritmus és a dobos kezének ritmusának szinkronizálásával,
mondjuk, szinkopálások szinte végtelen variációját lehet előállítani
egyszerűen mindig, amikor a dobos egyet üt hagyományos dobfelszerelésén.
Nemrég szabadalmaztattuk ezt az elképzelést..."
Ugyanez az interjú említ egy 'elektronikus vibrafont' is másik, a
zenekar által készített cikként.
'Robovox'
Ez volt látható Florian helye mögött az 1991-93-as színpadi
felszerelésben. Ez lehet az a készülék, melyet egy Falk Kuebler nevű
úrral együttműködve építettek a zenekarnak, vagy az a berendezés,
melyre az ezen cikkben részletezett szabadalom vonatkozik. Nyilvánvalóan
(legalább) egyike azoknak a berendezéseknek, melyeket a zenekar a
lemezeiken hallható robotszerű hangok előállítására használt.
Lehetséges, hogy egy meglévő számítógépből alakította át Florian
és a zenekar titkos technikusainak egyike, amire a múltban utaltunk.
Vocoder-ekkel kapcsolatban Florian híres róla, hogy egy egész gyűjteményt
épített belőlük. Ismert, hogy az 1981-es Kling Klang felszerelés
Sennheiser és EMS modelleket is tartalmazott.
'Synthanorma Sequenzer'
A 'Trans-Europe Express' borítóján említik, egyfajta, a zenekar számára/által
a bonni Matten és Wiechers által/segítségével kifejlesztett
sequencerként jelenik meg. Attól tartok, nem sokat tudunk róla. Az
1981-es 'E&MM' cikke utal 'két analóg sequencerre, melyek akár 64
hangot is képesek létrehozni. A kapcsolók számos sorában van 'in',
'shift' és 'stop' állítás az egységek indításához, szüneteltetéséhez
és reseteléséhez, valamint a hangvezérléshez. A sorozat futhat 2 x
32-ként párhuzamosan, vagy 1 x 64-ként sorban'. Ez lehet a Synthanorma
Sequenzer. A cikk említi még, hogy a zenekar egy bővített memóriájú
Roland MC-8 Mircocomposer-t használt, melyről Ralf megjegyezte
"sokkal könnyebb használni, mint az analóg sequencereket".
Egy nézet, melyet, úgy tűnik, Karl Bartos nem osztott, akitől a 'Sound
on Sound' magazin 1998. márciusi száma ezt a megjegyzést idézte:
"Vacak volt! Soha nem használtuk egyik felvételünkön sem, és valójában
pokoli sok időt pocsékoltunk el vele. Rendelésre gyártott, nagyon
nagy, 32-lépéses analóg stílusú sequencereket használtunk
helyette".
Karl olasz billentyűje.
Újra az 1981-es E&MM interjú Ralf Hütterrel: "...Karl
billentyűje - külön gyártva Olaszországban, hogy helyettesítsük a
Korg billentyűvezérlőjét, amely a Korg PS-3300 polifonikus szintetizátort
működteti". Nem valami sok részlet róla, de színes képek mutatják,
hogy fényes fém burkolatán belül LED-ek vannak, melyek mutatják a
billentyűket, amelyeken akkor játszanak!
'Optikai fénylemezes' billentyűzet
Ez valójában nem Kraftwerk találmány, ez látszik. Az 1981-es
E&MM interjú a következőt írja le, mint a zenekar hangszereinek
egyike: '... egy különleges fénylemezes hangszer Floridából mono-kórus
hangokhoz...'. Ugyanabból az ismeretlen 1976-os interjúból, melyet korábban
idéztünk, a szöveg szintén megjegyzi: 'Foto-elektronikus ütőberendezésük
mellett van egy elektronikus vibrafonjuk, és billentyűik, és
kazettaszalagok bőséges használatával tökéletesítettek egy fénylemezes
orgonát, amely dallamok és ritmusok lenyűgöző csoportját játssza
programozott sorozatban.' Ez az utóbbi idézet olyan benyomást kelt,
mintha ez a hangszer a Kraftwerk egyik találmánya lenne valójában
azonban ezt a hangszert Vako Orchestron billentyűzetként azonosították,
tehát igazából nem a Kraftwerk által készített berendezés. Jellegében
hasonló egy Mellotron billentyűzethez, annyiban, hogy előre felvett valódi
hangszerek mintáit használja (ehhez a készülékhez műanyag optikai
lemezeken, míg a Mellotron-ok szalagot használnak).
Florian 'Elektronikus fuvolája'
Először a 'Radio-Activity' LP belső borítóján volt látható, és
koncerten 1981-ben, egy másik Kraftwerk eredeti. Úgy tűnik, inkább külső
szintetizátor-berendezés indítóvezérlése, önmagában nem hangforrás.
Ralf még egyszer az 1981-es 'E&MM' interjúból... "Valójában
nem kell fújni, de a fuvolabillentyűk helyén billentyűket használ,
melyeket az ujjakkal meg kell 'érinteni', hogy bármelyik szintetizátornak
D/A vezérlés feszültség/indítási kimenetet (D/A control
voltage/trigger) adjon.
forrás: könnyebbet kérdezz...
fordította: [PJ] Júlia